"A három kismalac" egyike azoknak a történeteknek, amelyek régóta felkeltik a gyerekek érdeklődését az irodalom és a könyvek világa iránt. Mint minden halhatatlan mese, a történet jelentősége elsősorban abban az üzenetben rejlik, amit a gyerekek számára közvetít, nevezetesen, hogy az életben nem mindig az örömelv szerint cselekedhetünk, mint a két idősebb kismalac, hanem szilárd alapokat kell építenünk, hogy a kismalachoz hasonlóan szembe tudjunk nézni a felmerülő veszélyekkel. A történet allegóriaként is felfogható arra, hogy minden gyermek felnő, és meg kell hoznia a saját döntéseit, amelyek lehetnek jók vagy rosszak.

A "Csárdáskirálynőt" az 1947/48-as évadban nagy sikerrel játszották Nagyváradon, Hegyesi Ferenc rendezésében, Szilvia szerepében Dukász Annával. 1955-ben Gróf László állította először színpadra a darab új fordítását, Dukász Annával és Papp Magdával a címszerepben, 1962-ben pedig Papp Magdával Szilviaként újították fel a produkciót. 2007-ben egy rövidített változatot mutattak be Tóth Tündével Szilvia szerepében... A XX. század eleje nemcsak Budapesten, hanem Nagyváradon is a szecesszió, de a magyar kabaré fénykorát jelentette, ezért a Szigligeti látványvilága és hangulata ismerős lesz városunk közönsége számára. A kórus a Partiumi Keresztény Egyetem klasszikus ének szakos hallgatóiból és egy tanárból áll majd. A produkcióban a Szigligeti társulat színészei mellett a Nagyvárad együttes valamennyi tagja, a 12 tagú kórus és a 16 fős zenekar is közreműködik.