Nagyvárad történelme

A dákokkal vívott két háborút követő római hódítás nem terjedt ki Románia északnyugati részére, így Nagyvárad vidékére sem, bár egyes történészek régebben ezt állították és Nagyváradot Ulpianummal azonosították. A jelenlegi város területén vagy mellette élő szabad dákok folytatták megszokott életüket a környéken. Mivel a régészeti feltárások száma a környéken viszonylag kevés, a Nagyvárad környékén fellelt, a szabad dákokhoz tartozó régészeti leletanyag viszonylag kevés. A meglévők azonban bizonyos hatásokat mutatnak a közvetlen közelben élő törzsektől, valamint a rómaiaktól.

A város és Bihar megye történelmére vonatkozó legkövetkezetesebb információk Anonymus feljegyzéseiből, Kézai Simon krónikájából, a Váradi Regestrumból, a Carmen miserabiléból, illetve a nagyváradi káptalan alapszabályzatából származnak. Egy későbbi forrás, a bécsi Képes krónika (mely a XIV. század második felében került kiadásra) szerint I. Szent László király (1077–1095) „Bihar megyében vadászgatva a Körös folyó mentén lelt egy helyet, ahol angyali intésre elhatározta, hogy Szűz Mária tiszteletére kolostort alapít, s a helyet Váradnak nevezte el”.

Várad első írásos említése – minit civitas Waradiensis – 1113-ból maradt fenn, a zólyomi Benedek-rendi apátság egyik oklevelében. Nagyvárad keletkezése több évszázados fejlődés következménye, amely a XIX. század közepén érte el a tetőpontját: ekkor egyesültek várossá a vár körül lévő települések (Olaszi, Újváros, Váralja és Velence). A kolostor építése sok előnnyel járt a város számára, amely később a 24 kanonokból álló káptalan székhelyévé vált.

Szent László király hozta létre a püspökséget, majd, egy évszázaddal 1095. július 25-én bekövetkezett halála után, magát a királyt is a parancsára alapított nagyváradi kolostorban helyezték örök nyugalomra (1134 körül). László király 1192. június 27-ei szentté avatását követően a meglévő egyházi intézmények gyors növekedésnek indultak, ennek köszönhetően a vár körül elhelyezkedő települések társadalmi és gazdasági jelentősége is megnőtt.

A város történelmének egyik fontos eseménye a nagy mongol invázió volt 1241–1242 között, amelynek során a hadsereg ostrom alá vette, majd meghódította és leégette a várat. Az eseményt Rogerius olasz szerzetes írásai rögzítették, aki akkortájt Nagyváradon tartózkodott.

A XV. század közepétől kezdve a város számos kiváltságban részesült a királyság részéről, ami Várad általános fejlődésében mutatkozott meg. Az egyik legjelentősebb esemény az oszmán birodalom 1474 elején bekövetkezett pusztítását követően a város jelentős gazdasági segítséggel megtámogatott újranépesítése volt. A város gazdasági fejlődését, amint az várható volt, a kulturális élet virágzása kísérte.

A hadviselés megszűnése a város gazdasági életének folyamatos fejlődéséhez vezetett, amelyben egyaránt domináltak a mezőgazdasági és egyéb tevékenységek. A városban mind érezhetőbbé válik a nyugati szellem, hiszen Itáliában tanult számos kanonok és püspök. Egyik legkiemelkedőbb a város történetében Scolari András (1409-1426), aki munkássága alatt felvirágoztatta a várost. Püspöksége idején számos olasz művészt hozott Nagyváradra, kápolnákat, oltárokat emeltetett, egy könyvtár alapjait is lerakatta. Gazdag munkásságát utódai is követik, többek között zdrednai Vitéz János is, aki Mátyás király tanait követte. Barátjának tekinthette Silvio Piccolominit is, ismertebb nevén II. Piusz Pápát.

Vitéz János váradi püspök 1455-ben hozta létre az ország első csillagvizsgáló intézetét Nagyváradon. A kor egyik híres csillagászát, a bécsi Georg Pauerbachot hívta meg az intézet vezetésére, aki maga helyett végül legtehetségesebb tanítványát, a Regimontanus néven publikáló Johannes Müllert küldte el. A csillagvizsgáló a Hold és a csillagok helyzetére vonatkozó megfigyeléseit a Tabula Varadiensis című munkában gyűjtötték össze, amelynek adatait a tudósok mellett a navigációban is használták. Az egyik legnagyobb nagyváradi püspök Giorgio Martinuzzi volt. A szerb apától és olasz anyától született püspök nagy csodálója volt a reneszánsz építészetnek. 1551-es halálával véget ért Nagyvárad virágzása, amely a XIV-ik század második felétől terjedt.

A 16. század elején Nagyvárad történelmét a magyar királyi seregeknek az oszmán csapatok által Mohácsnál elszenvedett veresége jellemezte, ami az erdélyi vajdaság önállóságának erősödéséhez vezetett. 1526-ban Habsburg Ferdinánd, Magyarország akkori uralkodója Macedóniai Lászlót nevezi ki Várad püspökévé. Ő azonban nem tudta elfoglalni a püspöki tisztséget mivel a város Ferdinánd ellenségének, Zapolyai Jánosnak a kezén volt. A várost alig 1528-ban tudták elfoglalni, de a Várat ekkor sem sikerült megszerezni. Majdnem tíz éves vita után, 1528 február 24-én irták alá Nagyváradon Zapolya János és Ferdinánd király között a békét, melynek létrejöttében jelentős szerepe volt Martinuzzi Györgynek.

Mivel 1541 után Erdély független volt, Nagyvárad és Bihar képviselőket küldhettek, akik választhattak Ferdinánd királyhoz és a habsburg birodalomhoz vagy az új tartományhoz szeretnének tartozni. Annak ellenére, hogy 1542-ben hűséget ígértek a habsburgoknak, 1544-ben mégis az Erdélyhez való csatlakozásra szavaztak.

Az 1691-1692 közötti katonai műveletek komoly terhelést jelentettek a városnak és a környező falvaknak, és jelentős károkat okoztak, amelyeket az új osztrák közigazgatás sietett helyreállítani. Az itt élők körülményeit ismét jelentősen megdézsmálja II. Rákóczi Ferenc 1703-1711 közötti habszburgok elleni hadjárata. A Vár környéki települések a csaták helyszínei váltak, a Vár pedig hosszú ostrom elé nézett.

Az 1711-es Szatmári Béke aláírása végre elhozta a nagyváradi csapatok számára a megérdemelt elismerést. 1712 november 27-én VI. Károly uralkodói rendeletben biztosította a nagyváradiaknak jogaikat, ugyanakkor engedélyt kaptak a város pecsétjének és címerének használatára. A katonai harcok megszűnése végre elhozta a városnak a jól megérdemelt mezőgazdasági és gazdasági fejlődést. Egy 1722-es helyi összegzés szerint ekkor a városban nem kevesebb mint 15 mesterség tevékenykedett. Kultúrális szempontból is jelentős fejlődésen esett át a város. Közülük nagyon sok az itt tevékenykedő püspököknek és egyházaknak köszönhető. Példaként említhetjük Ignatie Daraban és Samuil Vulcan püspököket. A román közösség politikai és nemzeti harcaiban jelentős szerep jut Ignatie Darabantnak, akit többen is az 1791 márciusában II. Leopoldnak elküldött Supplex Libellus Valachorum szerzőjének is tartanak. A háttérből ugyancsak részt vesz a második Supplex elkészítésében is 1792 márciusában.

Az illuminista gondolatok Nagyváradon is teret kaptak. Jelentős tudományos munkák készültek, illetve számtalan könyvet is kinyomtattak.

Párhuzamosan a XVIII. század végén létrejött Nagyváradon az első legmagasabb szintű oktatási intézmény, a Királyi Akadémia, gróf Károlyi Antal javaslatára. Az első tanórákat 1780 november 1-én tartották, filozófiát oktattak.1788-tól már jogot is tanítottak.

Az a személyiség, aki a 19. század elején meghatározta Nagyvárad spirituális életének fejlődési irányait, Samuil Vulcan görög-katolikus püspök (1806-1839) volt. Ő hathatósan támogatta és folytatta az új iskolák alapítására tett célkitűzéseket és szorgalmazta román könyvek nyomtatását a Budai Nyomdában. Ezzel párhuzamosan könyvtár alapításában is közreműködött, amely értékes kötetekkel gazdagította Nagyváradot.

A XIX. század második felében jön létre a Vár környéki 4 városka: Olaszi, Újváros, Várallja és Velence egyesülése. Ezekben a negyedekben akkor megközelítőleg 16.849 polgár élt. Bár nem létezik semmilyen hivatalos igazolása, de november 4-én a habszburg hatalmak polgármesterré nevezik ki Bölönyi Menyhértet. Ő újrafogalmazza a város vezetését, több intézményt is ő hoz létre. Mivel nem voltak elégedettek vele, az osztrákok 1851 június 25-én Csorba Jánosra cserélik, aki közismert volt osztrák hűségéről.

A század második felében Nagyvárad jelentős ipari fejlődésen ment át. A város jövedelmét elsősorban a bérlemények, az adók és a vámok tették ki. 1899-ben ezek a következők voltak: kövezési- , vásár- , híd- és csónak adó, azoknak akik a Sebes Körösön közlekedtek.

A XIX. században a lakosság száma 40.750 -re nőtt. Ez a növekedés a következő században is folytatódott, 1914-ben a lakosság száma elérte a 69. 949 főt.

Politikai szempontból Nagyváradnak fontos szerepe van az első világháború végén, 1918-1919 körül zajló eseményekben. 1918. október 12-én dr. Aurel Lazar ügyvéd házában írják meg az erdélyi, bánáti, máramarosi és körösvidéki románok függetlenségi nyilatkozatát, amely az 1918 december 1-i Egyesülés alap dokumentuma.

1918. december 7-én a váradi komunisták a Városháza nagytermében és a színházban is tüntetést szerveztek a gyulafehérvári döntés ellen, a tüntetésen sok katona is részt vett. Több olyan szempontot is megfogalmaztak mint például a román katonák nagyváradi bevonulása elleni intézkedések, de Henri Mathias Berhelot generális december 29-ei rövid látogatása Nagyváradon jelentősen emelte a román katonák morálját. Amikor 1919. márciusában Magyarországot Tanácsköztársasággá nyilvánították, Nagyváradon pedig jelentősen megnőttek a terror események. Minden olyan személy, aki a kormány ellen ágált őrizetbe került, több olyan intézkedést is bevezettek, melyek minden polgárt érintettek. Mivel a városban a helyzet kritikussá vált a pirosak (kommunisták ) és a fehérek (antikommunisták) közötti csatározások miatt, 1919 április 19/20-ra virradóan Rimler Károly polgármester és a város vezetősége kérte a Telegden állomásozó 6-os román hadosztályt, hogy vonuljon be a városba és biztosítsa a békét. Április 20-a, Húsvét reggelén a város vezetősége fogadta a Román Hadsereg tábornokait.

Traian Mosoiu generális és tábornokai 14 óra magasságában érkezett a Városházára, ezáltal hivatalosan is átvéve a város vezetését. A román csapatok bejövetele utáni másnap, a nagyváradi Román Nemzeti Tanács olyan elsődleges intézkedéseket hozott, amelyek elengedhetetlenek voltak a város megfelelő működéséhez, melyek elősegítették a békét, a megfelelő állapotok visszaállítását, a mindennapi nyugalmat. A román adminisztráció 1919. április 20-ai kezdetével jelentős szerep jutott Aurel Lazarnak, a szebeni Jogi Kar főnökének. Ez Nagyvárad számára egy új történelmi kor kezdetét jelentette, a Román Államhoz való csatlakozásét.

Az átmeneti időszakban a város vezetését a polgármester és segédei látták el. A döntéseket az átmeneti tanács hozta. A polgármesteri hivatal alárendeltségébe több szolgáltatás is tartozott: adminisztrativ részleg, gazdasági, kultúrális, közösségi rendőrség, stb.

Az 1925. szeptember 25-ei a 2465. számú királyi rendelet alapján Nagyvárad municipiumi rangot kapott, ekkor határozták meg a város cimerét is, amely a következő: kék alapon egy angyal és egy oroszlán keresztet tart, alatta pedig a nagyváradi Vár található, közepében egy könyvvel. A cimer tetején hétágú korona található.

Ami a lakosság összetételét illeti az 1930-as népszámlálási adatok szerint a román lakosság aránya 27,7 %, a magyar lakosság 51 %, mig a zsidó lakosság aránya 17,7 % volt. Egyéb nemzetiségek a német, roma, ukrán, stb. voltak.

A magyar kormány nyomására, melyet a hitlerista Németország és Olaszország is támogatott, 1940 nyarán a Román kormány kénytelen volt elfogadni a Bécsi döntést, amely által Erdély jelentős részét, 42243 négyzetkilométernyi területet ad át Magyarországnak, többek között Nagyváradot is.

A hirt a lakosság a rádióból tudta meg, 16 óra magasságában. Másnap Soós István parlamenti képviselő felvette a kapcsolatot az akkori polgármesterrel, Augustin Chirilaval és Vasile Todoruț prefektussal. Mindhárman arra a következtetésre jutottak, hogy a megváltozott körülmények ellenére is a legfontosabb a rend és a nyugalom megőrzése a városban. Szeptember 1-én egy tüntetésre került sor, a tüntetők előbb a főtérre makd a nagyváradi Német Konzulátus elé vonúltak, a rendőrségnek is be kellett avatkoznia az események menetébe.

Az 1944. nyarán történt események arra késztették Romániát, hogy szabaditsa fel Erdélyt és forditsa fegyvereit Németország ellen. La scurt timp după aflarea noii turnuri pe care evenimentele din România o luaseră după 23 august, guvernul maghiar a luat măsuri excepționale pentru nord-vestul Transilvaniei: zona a fost declarată teritoriu de război, au fost interzise orice demonstrații, adunări publice etc. Szeptember végén a román és szovjet csapatok Nagyvárad környékére értek. Belényes felé haladva a Tudor Vladimirescu hadtest áthaladt Félix Fürdőn és szeptember 27-én elérte Nagyvárad határait.

Két nappal előtte a magyar hatóságok kiüritették a Polgármesteri Hivatalt és elhagyták a várost.

A város felszabaditása kemény harcok nyomán történt október elején. A harcok elsősorban Pósa, Nojorid, Les, Rojt települések környékén zajlottak. A legjelentősebb csata október 12-én zajlott. Ebben több román hadtest is részt vett szovjet segitséggel. 1944. március 11-én teljes észak-nyugat Erdélyben felállitották a szovjet katonai adminisztrációt, 1945 március 9-én pedig a Groza kabinet létrejötte után ismét román adminisztráció vette kezdetét. Ekkor jött létre sajnos a Sztálinista kommunizmus is korszaka is.

A kommunizmus alatt jött létre az Alumina gyár, a Solidaritatea, Arta, Crisana, Crisul, az Avicola. Ekkor épitették meg a városban a tömbháznegyedeket, több kórházt is épitettek.

Sajnálatos módon a kényszeriparositás számos negativ eredménnyel is járt, gazdasági krizis, hiányok vezettek ahoz, hogy 1989 decemberében a lakosok fellázadjanak a kommunista diktatúra ellen. Ekkor jött létre a Nemzeti Megmentési Front, amely átvedte a város vezetését.

CONSTRUIT CU IN ROMANIA
© Copyright 2023
Megszakítás