Mindannyiunknak szüksége van egy biztonságos térre, ahová visszatérhetünk, ha az élet nem úgy alakul, ahogyan szerettük volna. Egy helyre, amelyet a sajátunknak nevezhetünk, egy helyre, amely megvéd minket, és ahol a dolgok úgy maradnak, ahogyan mindig is ismertük őket. De mi történik akkor, amikor rájövünk, hogy ez a személyes menedékhely összeomlik, mert összeomlik, amiről nem tudtunk, vagy amiről úgy döntöttünk, hogy nem veszünk tudomást? Rosie, a Price család legfiatalabb gyermeke, aki a szünidei évében Európában utazik, azon kapja magát, hogy haza kell térnie, hogy visszanyerje egyensúlyát. Itt az egész család fogadja, és egy pillanatra minden változatlannak tűnik: az apa, aki a rózsakertet gondozza, az anya, akinek mindenre van megoldása, Ben, aki úgy tűnik, nem tud kapcsolatot tartani, Mark, aki mindig is a zárkózottabb testvér volt, és Pip, aki látszólag boldog életet él férjével és két gyermekével. Ám ez a kép egy illúzió, amely hamarosan eltűnik, ahogy a köztük lévő ki nem mondott dolgok a felszínre kerülnek, és a törékeny kapcsolati egyensúly próbára kerül. A "Things I Know to Be True" azt a bonyolult családi dinamikát tárja fel, amely a szülők által a gyermekeik érdekében hozott áldozatok, a gyermekeikre nehezedő elvárások nyomása, valamint a sürgető igény mögött húzódik, hogy mindegyikük kifejezze és megvédje a saját igazságát. A saját törekvések és csalódások közötti bensőséges küzdelmeken túl a család minden tagjának meg kell birkóznia a többiek életében bekövetkező hirtelen és váratlan változásokkal, amelyek következményeit nem lehet pusztán szeretettel gyógyítani.

Darren Aronofsky Requiem egy álomért című filmje és Füst Milán A szerencsétlenek című szövege alapján. A Boldogságkeresők egy intenzív, testközpontú fizikai színházi előadás, amely Füst Milán Boldogtalanok nyers, lélekfeszítő emberi viszonyait és Darren Aronofsky Rekviem egy álomért zaklatott, vizuálisan túlfűtött világát idézi meg. A két remekmű egyik fontos közös vonása, hogy a szereplők csapdába esnek egy képzeletbeli folyosón, egy alagútban, ahonnan nem találnak kiutat. A kétségbeesés szélén egyensúlyozva próbálnak élni, vagy inkább túlélni. Világossá válik, hogy az egyes szereplőknek mit kellene megváltoztatniuk az életükben ahhoz, hogy megmeneküljenek és túljussanak a döntő pillanatokon. Ahogy a mindennapi életben is előfordul, tisztán látjuk mások problémáit, pontosan tudjuk, mi az, ami hasznos lehet számukra, mert kívülről sokkal világosabbnak tűnnek a dolgok. Közben mégis felmerül a kérdés: hogyan állunk a saját boldogságunk keresésében? Megtaláljuk-e a szikrát, amikor a döntő pillanat elérkezik? Észrevesszük, hogy a segítő kéz nem nyújtja ki a kezünket? Az előadás ezekre a kérdésekre keresi a választ abból a meggyőződésből kiindulva, hogy a boldogság nem a nagy dolgokban, hanem az apró gesztusokban, mosolyokban és figyelmesebb pillantásokban rejlik. Csak meg kell látnunk és észre kell vennünk őket, mert ott vannak.

A Bartal Kiss Rita elképzelései alapján készült, rövid, 15-20 perces játék, kifejezetten csecsemőkorú gyermekek számára készült. Az előadásban fontos szerepet kap a látvány, az egyszerű, de látványos díszlet, a szinek, a fények, a játék, minden ami egy kisbaba számára érdekes és izgalmas lehet.A rövid, 15-20 perces előadás Bartal Kiss Rita ötlete alapján készült, és elsősorban a 3 év alatti gyermekeknek szól. A legfontosabb szerepet a vizuális elem játssza, azaz az egyszerű, de színes díszlet, fények és mozgások, amelyek minden kisgyermek számára érdekesek lehetnek. A cél az első színházi tapasztalat megszerzése. Ugyanakkor szülőkkel való közös élményszerzésre, közös játékra is lehetőséget ad az előadás.A cél az, hogy a kisgyermekek első színházi élményt szerezzenek, valamint szórakoztató és tanulságos tevékenységet folytassanak szüleikkel. A cél az első színházi tapasztalat megszerzése. Ugyanakkor szülőkkel való közös élményszerzésre, közös játékra is lehetőséget ad az előadás.

Az Ujjacska vagy a huncut ló című előadás minden korosztály számára készült Music-Hall produkció. Az életerővel és frissességgel teli előadás az egyik legkedveltebb gyermek klasszikust hozza színpadra új, élénk és modern fényben.

A szindarab egy olyan konfliktust vet fel, amely a mai világban még élesebbé vált: a régi világ és az új világ közötti konfliktust. Egy idős korában magányos asszony abba a helyzetbe kerül, hogy két, kifejezetten erre a feladatra programozott android gondoskodik róla. Az androidok azonban eleinte nem tudják teljesen megérteni a nő szükségleteit, mivel gondolkodásuk analitikus, és nem képesek érzékelni alanyuk érzelmeit és lelki szükségleteit. Végül azonban mindenki jól jár ezzel a szembesüléssel, és úgy tűnik, hogy a két világ között némi megbékélés történik.

1900. október 15-én nyitotta meg kapuit a gyönyörű színházépület Nagyváradon. A nagyváradi közösség és polgárság az egyre élénkülő szellemi életű városban évtizedekig várt arra, hogy saját színházépületet kapjon, míg végül 15 hónap alatt felépült ez a csodálatos épület, amely a mai napig a város dísze és a ma már csak kisebbségben lévő magyar közösség büszkesége. Az előadásban nagyváradi diákok, akikkel az elmúlt tanévben együtt dolgoztunk, azt kutatják, hogy mit jelent számukra Nagyvárad ma. A Szigligeti Színház társulata is részt vesz. Korabeli dokumentumok alapján rekonstruáljuk a színház keletkezésének körülményeit, Nagyvárad különleges vonzerejét, a század eleji felvilágosult környezetet, a "Holnaposok" csoportjának hatását az egész magyar irodalmi életre. Olyan történelmi személyiségek elevenednek meg, mint Ady Endre, Juhász Gyula, Dutka Ákos, Emőd Tamás, mintha még mindig a színház melletti kávéházi asztalnál ülnének. Az előadás szembesít, "találkozik" a múlttal és a jelennel, választ keres arra a kérdésre, hogy mit tehetünk a múlt, az emlékezet felelevenítéséért, és milyen lehetőségei vannak ma a magyar közösségnek, hogy a színházat szervesen beépítse a mindennapjaiba. Zenészek: TÓTH GÁBOR, Dombi Dávid Résztvevő tanulók: BARICZ MAYA, BELÉNYESI TAMARA, BERÉNYI DÁVID, BODONI-DOMBI ROZI, CZEGÉNYI PÉTER, EGERESI ENIKŐ, ERDEI DOROTTYA, FRANȚIU TAMÁS, GÁL HANNA, KÖRÖZSI ESZTER, MEGYASSZAI-BÍRÓ HANNA, MELEG NÓRA, MIKÓ VIVIEN, NAGY LÉDA, NAGY LILI, RÁCZ ÁDÁM, VAD ANDREA, VANCA-FODOR IMOLA, WAGNER JÚLIA.

A "La vie en rose" egy olyan előadás, amelyet par excellence szerelmi táncnak terveztek. A pár egyetlen karakterként jelenik meg, amely két egységből áll. Még akkor is, ha valójában néha nem többek, mint a véletlen által összekapcsolt magányosok. Ugyanaz a hullám hajtja őket. Egy kis dallamszál dinamikája köti össze őket. Néhány hang által, amelyet csak véletlenül hallanánk egy nyitott ablak mellett elhaladva, és ezzel beleszólnánk egy másik intimitás titkába.

Presser Gábor Presser - Sztevanovity Dusán - Horváth Péter A padlás musical

1900. október 15-én nyitotta meg kapuit a gyönyörű színházépület Nagyváradon. A nagyváradi közösség és polgárság az egyre élénkülő szellemi életű városban évtizedekig várt arra, hogy saját színházépületet kapjon, míg végül 15 hónap alatt felépült ez a csodálatos épület, amely a mai napig a város dísze és a ma már csak kisebbségben lévő magyar közösség büszkesége. Az előadásban nagyváradi diákok, akikkel az elmúlt tanévben együtt dolgoztunk, azt kutatják, hogy mit jelent számukra Nagyvárad ma. A Szigligeti Színház társulata is részt vesz. Korabeli dokumentumok alapján rekonstruáljuk a színház keletkezésének körülményeit, Nagyvárad különleges vonzerejét, a század eleji felvilágosult környezetet, a "Holnaposok" csoportjának hatását az egész magyar irodalmi életre. Olyan történelmi személyiségek elevenednek meg, mint Ady Endre, Juhász Gyula, Dutka Ákos, Emőd Tamás, mintha még mindig a színház melletti kávéházi asztalnál ülnének. Az előadás szembesít, "találkozik" a múlttal és a jelennel, választ keres arra a kérdésre, hogy mit tehetünk a múlt, az emlékezet felelevenítéséért, és milyen lehetőségei vannak ma a magyar közösségnek, hogy a színházat szervesen beépítse a mindennapjaiba. Zenészek: TÓTH GÁBOR, Dombi Dávid Résztvevő tanulók: BARICZ MAYA, BELÉNYESI TAMARA, BERÉNYI DÁVID, BODONI-DOMBI ROZI, CZEGÉNYI PÉTER, EGERESI ENIKŐ, ERDEI DOROTTYA, FRANȚIU TAMÁS, GÁL HANNA, KÖRÖZSI ESZTER, MEGYASSZAI-BÍRÓ HANNA, MELEG NÓRA, MIKÓ VIVIEN, NAGY LÉDA, NAGY LILI, RÁCZ ÁDÁM, VAD ANDREA, VANCA-FODOR IMOLA, WAGNER JÚLIA.

Piroska? Már megint? Igen! Erre a kérdésre generációk tucatjai adtak választ több mint háromszáz éve, a Charles Perrault által aláírt írásos forma (1697) óta. Miért is ne tenném, különösen, mivel, bevallom, nem ez az első alkalom... A világ kultúrájában ez a legismertebb mese, a világ kultúrájában ez a legismertebb mese, amelynek számos újramesélése és átírása történt által, mint pl.: Grimm testvérek (1812), Alphonse Daudet (1862), Ludwig Tieck (1800) különböző irodalmi formulákban - mese, vers, regény, tragédia... Hogyan kerülhetnénk meg ezt a kincset? Minden nemzedéknek találkoznia kell a "nagy rossz farkassal" és a szép és naiv "Piroskával". Mert a való életben mindenki találkozott vagy volt már "Szép és naiv Piroskával" vagy "Nagy, kapzsi farkassal"... A különböző értelmezések (folklorisztikus, pszichoanalitikus, vallási, feminista), amelyeket Piroska történetének az évszázadok során az adott korszakok mentalitásai szerint adtak, azt mutatják, hogy a Piroska és a farkas témája egyhamar nem fog kimerülni...

Az Ujjacska vagy a huncut ló című előadás minden korosztály számára készült Music-Hall produkció. Az életerővel és frissességgel teli előadás az egyik legkedveltebb gyermek klasszikust hozza színpadra új, élénk és modern fényben.