Darren Aronofsky Requiem egy álomért című filmje és Füst Milán A szerencsétlenek című szövege alapján.

A Boldogságkeresők egy intenzív, testközpontú fizikai színházi előadás, amely Füst Milán Boldogtalanok nyers, lélekfeszítő emberi viszonyait és Darren Aronofsky Rekviem egy álomért zaklatott, vizuálisan túlfűtött világát idézi meg. A két remekmű egyik fontos közös vonása, hogy a szereplők csapdába esnek egy képzeletbeli folyosón, egy alagútban, ahonnan nem találnak kiutat. A kétségbeesés szélén egyensúlyozva próbálnak élni, vagy inkább túlélni. Világossá válik, hogy az egyes szereplőknek mit kellene megváltoztatniuk az életükben ahhoz, hogy megmeneküljenek és túljussanak a döntő pillanatokon.

Ahogy a mindennapi életben is előfordul, tisztán látjuk mások problémáit, pontosan tudjuk, mi az, ami hasznos lehet számukra, mert kívülről sokkal világosabbnak tűnnek a dolgok. Közben mégis felmerül a kérdés: hogyan állunk a saját boldogságunk keresésében? Megtaláljuk-e a szikrát, amikor a döntő pillanat elérkezik? Észrevesszük, hogy a segítő kéz nem nyújtja ki a kezünket? Az előadás ezekre a kérdésekre keresi a választ abból a meggyőződésből kiindulva, hogy a boldogság nem a nagy dolgokban, hanem az apró gesztusokban, mosolyokban és figyelmesebb pillantásokban rejlik. Csak meg kell látnunk és észre kell vennünk őket, mert ott vannak.