Földes Imre – Harmath Imre – Ábrahám Pál

Victoria

operett

Fordító:

A szakasz elindul a frontra. A pesti magyar kisváros utcáin porfelhő száll fel.

“Várni fogok magára, László! – kiált Viktória -, én más férfié nem leszek soha!”

László a szeretett nő nevét imádkozza bele a mennydörgéses tűzfergetegbe, amikor szuronnyal rohamozza meg az ágyúkat. Elfogják a vörös katonák. Halálra ítélik.

Megszökik. Keresztül-kasul menekül fél Szibérián, végül eljut Pekingbe. És egyszercsak – mi ez, rémálom? – Viktóriát látja egy elsuhanó automobilban, egy elegáns férfi mellett…

Nem, ez nem álom: Victoria valóban az Egyesült Államok pekingi nagykövetének a felesége.

De hogyan lehetséges ez? Hiszen az operett gyönyörű világában vagyunk, nem pedig odakint, a csúnya, borzalmas valóságban, itt a szerelmeseknek hűségesnek kell lenniük egymáshoz, és a végén együtt kell lenniük. Jaj, istenem! Hogyan jutunk el a happy endhez?