Színdarab: III. Richárd
Színdarab: III. Richárd
"Ez a szöveg a diktatúra társadalmi felemelkedésének tankönyve, aprólékosan példázza a zsarnokság trópusait, színdarab a megmentőnek álcázott diktátorokról. Richard, a bűnöző csodagyerek, nárcisztikus és erőszakos, a terror mechanizmusát szabadítja el. A nem-hős így egy időre uralkodóvá válik. Ahogy most, úgy talán száz vagy ezer év múlva is Richard továbbra is megjelenik a nézők előtt, lépésről lépésre magyarázva a korrupció formáit saját valóságukban. A nézők pedig lélegzetvisszafojtva figyelik majd mindazokat a tetteket, amelyekre figyelmeztették őket, és nem tesznek semmit. Talán megígérik majd maguknak, hogy az általuk tapasztalt visszaélések soha többé nem fordulnak elő. Ezért döntöttünk úgy, hogy egy időben meghatározhatatlan festői univerzumot képzelünk el. A színpadra állítás a neomedieval keveredő fluid pillanatokra, a nagyváradi banda dinamikájának újrakonfigurációira, a megállásra és a kinyilatkoztatásokra épül. A próbák során végig azt a kérdést tettük fel magunknak: lehetséges-e, hogy a szuverén államok eltűnnek, és helyüket egy olyan világ veszi át, amelyet a nyugat-európai középkor politikájának valamilyen modern megfelelője irányít? A középkori esztétika iránti nosztalgia (amely a divatban, a filmben és a színházban éli fénykorát) éppen ezt jósolja, a mai embernek az élettel való elégedetlenségét jelezve." - Alexandra Felseghi és Andrei Măjeri